“Zenetábor, avagy fesztivál az élet”

Augusztus 25. reggel 10 óra, a Déli pályaudvar gödörjét ellepte a Semmelweis Egyetem 22 színe/betűje. A gyógyszerészek három betűt képviseltek. (Ikea POP - fehér, Recepto' rock - narancssárga, PharmAkon - kék/lila). Rengeteg hangulatcsináló, ismerkedős játékot játszottunk, majd felszálltunk a különvonatra, mely egészen Tatáig repített minket. Felemelő érzés volt a tömeg tagjának lenni. Ezt az érzést a másnap reggeli rektori köszöntő csak fokozta. Számtalan érdekes és kicsit félelmetes információt kaptunk az intézetek vezetőitől a kari fórumon. Mindenki gratulált a sikeres felvételihez, ugyanakkor felhívták a figyelmünket arra, hogy nem lesz egy könnyű menet. (Az idén felvett 150 gyógyszerész átlagpontszáma 414 volt, ami elég magas a meghúzott 381-es ponthatárhoz képest.)

A táborban all day, all night zene szólt, ami kimondottan jó hangulatot teremtett az álmos gólyák körében. Nem sokat aludtunk, s ha jól gondolom a tábor legalább 80%-a betegen szállt le a vonatról. De ne rohanjunk ennyire előre. Pontos részleteket nem mondhatok. Ezt meg kell élni mindenkinek!
A sportnap alkalmából majdnem minden szín ellen játszottunk egy-egy sportágban, majd a strandon egész nap pihentünk, napoztunk, úszkáltunk és leégtünk. :D (No meg persze partyztunk!) Csapatépítő játékokat játszottunk, amikor csak tudtunk és minden erőnkkel buliztunk esténként. Hogy időben leszögezzem a különbséget és eloszlassam a kívülállók kételyeit, más gólyatáborokkal ellentétben a SE-GT alatt tilos a kábítószerfogyasztás és birtoklás illetve a meztelenkedés is! Alkoholt csak a kötelező programok után lehet fogyasztani.
Egy nap az egészségügyi kooperációról szólt, tehát egy orvos betűvel együtt töltöttük a délelőttöt és rengeteget beszélgettünk velük. A diploma megszerzése után velük fogunk együtt dolgozni, így muszáj megteremtenünk a megfelelő összhangot ahhoz, hogy együtt megmenthessük a világot (egyik csoporttársam szavaival élve). A csapatszellem megkoronázásaképpen húztunk több mint 780-an (nem emlékszem a pontos számra) egyetlen egy vonalból álló "térképet". S mindennap 2-3szor eltáncoltuk a tábortáncot. :)
A tábor utolsó estéjén minden egyes betű előadott egy táncot egy adott számra (amit egy óra alatt állítottunk össze), s együtt színeztünk be több mint 100 lufit temperás ujjainkkal. Alig 1-2 óra vagy esetleg nuku alvással vágtunk neki a hazaútnak. A vonaton egymás hegyén-hátán ültünk, mivel kevesebb vagon érkezett a kelleténél. Most pedig itthon fekszek lázasan és remélem, hogy a csütörtöki beiratkozásra felépülök.
Ahhoz, hogy 6 napnyi felejthetetlen élménnyel térjünk haza rengeteg ember fáradozott. Ott voltak a mindig kedves és segítőkész instruktoraink (akik később feküdtek le és korábban keltek, mint mi!), a szervezők, azok, akik az akadálymentes haladásért voltak felelősek, a gebinekben dolgozók, a Makik, a Dj-k és még rengetegen! Azt hiszem több, mint egy órába telt mindenkinek köszönetet mondani...
A következő program: Szept. 4. - Beiratkozás :)